Binokulárral megfigyelhető földsúroló kisbolygó február 15-én

Binokulárral megfigyelhető földsúroló kisbolygóRendkívüli eseményre kerül sor február 15-én este, amikor a 40–50 méter átmérőjű 2012 DA14 jelű kisbolygó 0,00023 CSE-re, azaz 34 ezer km-re megközelíti bolygónkat.
Nem is a közelítés mértéke a rendkívüli, hanem az, hogy az égitest néhány órán keresztül 10 magnitúdónál fényesebb lesz, így akár binokulárral is megfigyelhetjük. Ilyen eseményre egy ember élete során maximum egy-két alkalommal kerül sor, így mindenképpen érdemes kihasználni a különleges alkalmat, ami ráadásul az európai észlelők számára is kedvező helyzetben történik.
Az égitest február 15-én 19:25 UT-kor (+/- 2 perc) éri el földközelpontját, ekkor 28 ezer km-rel száguld el bolygónk felszíne felett, jóval belül a geostacionárius műholdak pályáján.
A kisbolygót 2012. február 23-án fedezte fel egy amatőrcsillagászokból álló kutatócsoport, akik a spanyolországi La Sagra Obszervatóriumban felállított 45 cm-es, automatizált távcsövekkel vadásznak gyorsmozgású égitestekre. A 19 magnitúdós aszteroida ekkor már egy héttel túl volt február 16-i, 2,6 millió km-es földközelségén.
Mivel már az első számítások is azt mutatták, hogy keringési ideje majdnem pontosan 1 év, sejteni lehetett, hogy 2013-ban ismét megközelít minket. Miután kiderült, hogy milyen jelentős lesz ez a közelítés, a világ óriástávcsöveit is hadrendbe állították, így egészen május 12-éig sikerült követni az aprócska égitestet, amikor a Mauna Keán végzett mérések szerint már csak 24 magnitúdós volt. A 366 napos keringési idő miatt eleinte az is felmerült, hogy egy korábbi űreszköz Nap körüli pályára állt rakétafokozatáról van szó, de a 10 fokos pályahajlás és a túl nagy méret kizárta ezt a lehetőséget.
Ennek ellenére bizonyos, hogy a 2012 DA14 szoros kapcsolatban van a Föld–Hold rendszerrel, időnként talán bolygónk ideiglenes kísérőjévé is válik.
Mivel a rendkívüli közelség rendkívüli sajátmozgással is jár, így az égitest 14 óra alatt fog eljutni a déli pólustól (D = –89 fok) az északi pólus közelébe (D = +81 fok). Parallaxisa miatt Szegedről és Piszkéstetőről szemlélve 15 ívperc különbség lesz az égitest látszó helyzetében. Ezért is nagy szerencse, hogy több fokos látómezejű binokulárokkal is észlelhető lesz, mert így könnyebben ráakadhatunk a percenként fél foknál is többet elmozduló kisbolygóra.
A legnagyobb közelítés idején, 19:25 UT-kor hazánkból még nem lesz látható, mert a Corvus északi részén járó égitest 12 fokkal a horizont alatt tartózkodik, de fél órával később már 8–10 fok magasan észlelhetjük a Virgo északnyugati, galaxisokkal leginkább telehintett szegletében. Ekkor (19:55 UT) éri el maximális fényességét is 8,1 magnitúdónál, sajátmozgása 38 ívperc/perc nagyságú lesz, így nem maradunk le semmi látványosról. Az egyetlen bizonytalansági tényezőt az időjárás jelenti, de ez egy annyira ritka és különleges esemény lesz, hogy megéri kisebb expedíciót is szervezni a szomszédos országok derült egű helyszíneire, ahogy a nagyobb meteorrajok jelentkezése idején is tesszük.
A távolodó kisbolygót 21 UT-kor már a Canes Venatici csillagképben találjuk, fényessége 8,8 magnitúdóra, sajátmozgása pedig 23’/percre csökken, de még ekkor is könnyű célpont lesz binokulárok számára, melyek látómezejében a kis nagyítás ellenére is folyamatosan haladni látjuk majd. Újabb 1 óra elteltével a Göncölszekér rúdjánál kell keresni, de akkor már csak 9,7 magnitúdós lesz a 13’/perces sebességgel mozgó földsúroló.
Az éjszaka további részében folytatja északra tartó mozgását, fényessége nagyjából 10 percenként 0,1 magnitúdóval csökken, és sajátmozgása is jelentősen mérséklődik. A pirkadat kezdetekor már +82 fokos deklinációnál láthatjuk a Camelopardalis legkeletibb csücskében a 12,5 magnitúdóra halványult, és 1’/perc sebességre lassult kisbolygót. Mivel pályája nagyon hasonlít bolygónkéhoz, érdekes módon még ekkor is bőven a Hold távolságán belül, mintegy 225 ezer km-re lesz tőlünk.
A 15 magnitúdóra halványuló kisbolygót másnap este is érdemes lesz felkeresni, mert rendkívül szokatlan helyen, az északi pólustól 1–2 fok távolságra láthatjuk, ahol szinte sosem figyelhetünk meg kisbolygót. Legmagasabb deklinációját 17-én hajnalban éri el néhány ívperc híján +89 fokon, így óragép nélküli távcsövekkel is lefotózhatjuk a még mindig percenként 10”-et haladó, 15,4 magnitúdós égitestet.

Bolygónk gravitációs hatása miatt az égitest pályája jelentősebben megváltozik, így a következő komolyabb közelítésre csak 2019-ben kerül sor, de ennek pontos paramétereit majd csak az idei elhaladás után lehet meghatározni.

Égi kalendárium - 2013. február
Égi kalendárium - 2013. február
A 2012 DA14 kisbolygó látszó pályája a Föld két átellenes pontjára - London és Tokió - vonatkoztatva
A hir datuma: 
Friday, February 15, 2013 - 09
A hir evjarata: 
2013
A hir helye: 
Általános

Teljes holdfogyatkozás 2011. június 15-én Kolozsvári Csillagda

Pages