Kinek szól?
A CanSat egy a középiskolások részére szervezett, az űripart bemutató és népszerűsítő verseny. Az Európai Űrügynökség (ESA) azzal a céllal hirdeti meg minden évben, hogy a diákok megtapasztalhassák, hogy milyen részt venni egy valódi űr-projektben. A jelentkezők rengeteg tapasztalattal gazdagodnak, pl. rádiótechnikában, áramkörök tervezésében, emellett elsajátíthatják az űripar által elvárt precizitást. A versenyzők rengeteg hasonló érdeklődésű diákkal találkozhatnak, a döntő nyertesei nemzetközi kapcsolaikat gyarapíthatják a verseny folyamán.
Mekkora egy csapat?
Az ESA előírásai szerint 3-6 fős középiskolai csapatok jelentkezését várja, akiket egy (vagy indokolt esetben két) mentor segít a felkészülésben.
Mi maga a CanSat?
A CanSat egy valós műhold szimulációja, amely minden olyan rendszerrel rendelkezik, amivel egy műholdnak rendelkeznie kell. Térfogata megegyezik egy dobozos üdítőével (innen ered a neve, 66mm átmérő, 115mm magasság, 300-350g maximum tömeg). A kihívás a diákok számára az, hogy ebbe a kis térbe bele tudják tervezni az összes alrendszert, ami megtalálható egy műholdon:
- Tápegység
- Szenzorok
- Kommunikációs rendszer
A versenyen a CanSat műholdakat rakétával nagyjából 1 km-es magasságba juttatják. Itt a hordozó eszközről leválva megkezdik a küldetésüket, ami lehet egy tudományos kísérlet vagy egy technológiai demonstráció. A biztonságos landolást követően a csapatok elemzik és bemutatják a gyűjtött adatokat.
Fődíj?
A legjobb csapatok az ESA meghívására az Európai Űrügynökség Technológiai Központjában, az ESTEC-ben vehetnek részt egy különleges programon, ahol űrmérnökök lehetnek egy napra.
Mivel kell megbirkózni?
- a FIZIKÁVAL
- a TECHNIKA ördögével
- a HATÁRIDŐKKEL
- és a “majdnem kész”-ekkel 🙂
A CanSat verseny célja egy működő műhold modell:
- megálmodása
- megtervezése
- legyártása
- tesztelése
- felbocsátása igazi rakétával
- üzemeltetése
- mérések végzése és értékelése
Igen, ez pontosan ugyanaz a folyamat, mint egy igazi űrmissziónál.
A csapatok teljesen maguk végzik el az összes lépést (kivéve a felbocsátást).
Nem értesz az elektronikához?
Nem kell félni!
Nem tudsz programozni?
Majd megtanulsz!
Nincs 3D nyomtatási gyakorlatod?
Nem számít!
Bonyolult lesz?
Igen, az lesz!
Rengeteget fogsz tanulni?
Igen, és észre se fogod venni!
A CanSat versenyben együtt kell működnöd a többiekkel. Nem lesz könnyű. Félre fog siklani. Össze fogtok veszni. De ez nem számít! Mert helyre tudjátok tenni a dolgokat. Megtanultok közösen dolgozni, munkát szervezni. Felelősséget vállalni a saját feladataitokért. Egymásnak feladatot adni és erről jelentést adni. Tisztelni egymást, a hierarchiát és a jól elvégzett munkát!
Ennyit a hivatalos bemutatóról, most jöhet a saját élménybeszámoló.
EcoMaros csapat élményei
Valamikor szeptember közepén, nagyon kis idővel a beiratkozási határidő előtt 3 vásárhelyi Bolyais srác eldöntötte, hogy megpróbálja ezt a furcsa nevű versenyt. Ez sem volt könnyű, de “lesz ahogy lesz” címen indultak az útnak.
Hosszabb ideig nem sok történt, néha a mentor rágta a fülüket, hogy gyorsan közeledik az első kötelező dokumentum leadási határideje és még csak a gondolatok vannak meg.
Lassan körvonalazódni kezdett egy hardware ötlet is, felkerültek az első modulok az elektronikai szerelőlapra, kódok sorjáztak egymásután az Arduino IDE-ben.
Tudni kell, hogy van egy kötelező küldetés: hőmérséklet és légnyomás mérése valós időben, meg egy választott másodlagos küldetés – mi a levegő minőségének mérését választottuk meg egy fedélzeti kamerát, amely filmezi az ereszkedés közben a környezetet. (EcoMaros – eco – környezet – érted?)
rádió működése?… álom
szenzorok működése? … döcögős
másodlagos küldetés? … az mi?
Becsületükre váljon még mindig egyben volt a csapat. Összejött a doksi komoly fejfájás után, beküldetett és… elfogadták, továbbjutottunk az első válogatón. Na most mi lesz? Tényleg végigcsináljuk?
Közben folyik a suli, megjött december, ünnepek, új év… és a CanSat nem alakul. Ja, és a második rádiómodult cseréljük, mert bedöglött. Kb. hatodik antenna modellnél tartunk, negyedik próbapanelnél. Rádiónk végre kezdi hozni azt amire szükségünk lenne (pár Maros parti meg ákosfalvi teszt után). Megtervezzük az első CanSat -dobozunkat is (Fuccaro Miklós segítségével). Támogatónk is kerül Werner Haraszti személyében, aki segít 3D nyomtatásban.
Jöhetnek az első éles dobálós tesztek. Persze ehhez meg kellett várni az első ejtőernyőt is.
Előszőr a Maros-hídról majd merészebben a szovátai kilátóból. Sikeresen fent is ragadt az egyik a torony oldalán a szélnek köszönhetően. (Aki arra jár, csodálja meg). A teszt sikeres, a CanSat meg széttörik.
Fel sem ocsúdunk és máris itt a következő kötelező doksi leadása. Nem részletezem, meglett, beküldve, elfogadva. Még mindig hihetetlen.
Eljött március is és a bejelentés, hogy döntősök lettünk! Na ennek már fele sem tréfa, ezt meg akarjuk nyerni!
Szinte semmit nem aludtunk rá és máris pakolunk az induláshoz… 600 km autózás után Dabason vagyunk és utolsó simítások a kilövési nap előtt.
Április 4, péntek, a kilövés napja.
Gyönyörű napsütéses nap, szinte semmi szél, CanSat-ünk 2 órája csücsül a rakétában, várja a kilövést. Szépen végzi a dolgát – küldi a telemetria adatokat (vesszük is az adatokat szépen, ahogy kell). Ja, és kezd felhevülni.
5…4…3…2…1, kilövés! A maximum elért magasság 900 m, megtörténik a szétválás és kilökődés, nyílik az ernyő, de… elveszítjük a telemetriát. Gáz van. Miért? Mert kb. 500 méterre száll le a kilövési állomástól egy pici 40 cm átmérőjű ernyővel rendelkező üdítő méretű doboz. Amit több mint 1 km biztonsági távolságból figyelsz. Utolsó GPS koordináták nélkül ezt megtalálni egy bokrokkal, fákkal tűzdelt mezőn az nem kis dolog. Nekünk sikerült egy sasszemű csapattagnak köszönhetően. És minden adat sikeresen rögzítve a memóriakártyán!
Kezdődhet az adatok kiértékelése, ábrázolása, prezentáció készítése másnapra. Nem sok alvás volt aznap éjjel.
Másnap a Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola dísztermében bemutattuk a prezentációnkat, a másik 9 döntős csapattal egyetemben. Első díjat nem nyertük meg, de az, hogy becsülettel helyt álltunk, a küldetéseket sikeresen teljesítettük (picit vesztettünk a telemetriából), ez mindent megért. 87 beiratkozó csapatból bekerültünk a top 10 döntős csapatba, ez jelzi, hogy jövőre meg is tudjuk nyerni talán.
Csapatunk tagjai: Veres Ákos, Bedő-Tar Zerind, Koszta Gianluca-Krisztián. XI. osztályos diákok, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Mentor: Veres Péter
AJÁNLOM MINDEN KÖZÉPISKOLÁS DIÁKNAK, PRÓBÁLJA KI. MEGÉRI A TAPASZTALAT.
UI:
A verseny hivatalos linkje:
https://www.CanSat verseny.hu/
Ecomaros csapat weboldal:
Instagramon meg Facebookon is jelen vagyunk. GitHubon fent vannak a technikai dokumentumok is.
Végezetül pár fotó az eseményről meg egy filmecske a másodlagos küldetésről: